Krétás tábla: a tudás klasszikus eszköze

A krétatáblák gyors elterjedése a XIX-ik században történt, amikor az oktatási rendszer robbanásszerű fejlődésével a papír, valamint a toll egyre növekvő használata már komoly anyagi nehézségeket okozott az iskoláknak, és szükség volt egy olcsó alternatívára.

Maga az íróeszköz kalcium-karbonátból áll, ami egy fehér, porózus anyag. Ez teszi lehetővé, hogy íróeszközként jól használható, mivel könnyen hagy nyomot különböző felületeken. Az ipari példányok gyártása során gyakran adalékanyagokat is használnak a jobb írási tulajdonságok vagy a különböző színek eléréséhez.

A krétatáblára való rajzolás eredményessége abban rejlik, hogy az emberi agy erősen támaszkodik a vizuális ingerekre a tanulás során. A gyermeki és a felnőtt elme is úgy van genetikailag kódolva, hogy rohamosabb ütemben, valamint hatékonyabban dolgozza fel a látott képeket, formákat. A lerajzolt, vagy írott információ támogat abban, hogy összekapcsoljuk az új tudást a már meglévő ismeretekkel, ami elősegíti a mélyebb megértést és a tartós emlékezet kialakulását.

Ezek a krétás táblák abban tudnak segíteni, hogy a hallgatóság – legyen szó iskolásokról, vagy a kollégákról- a tudásszintjének megfelelő magyarázatot kapja a lehető legegyszerűbb formában. Azonban remek eszközöknek számítanak akkor, ha a kvázi tudatlanabb fél ismereteit szeretnénk feltérképezni, például egy felelés alkalmával.

Mindemellett vitathatatlan, hogy a digitalizáció előrehaladtával a hagyományos krétatáblák népszerűsége fokozatosan csökkent, hiszen egyre több helyen már interaktív úgynevezett fehértáblákat kezdtek használni. Ennek ellenére a krétatábla továbbra is fontos eszközök maradnak sok helyen, elsősorban azokban a körökben, ahol a modern technológia kevésbé elérhető vagy nem mondható eléggé praktikusnak.